Sokféle felsorolásban láttam már, de jellemzően az utolsó helyen, ötödikként ér célba a testi érintés, és megelőzi azt a másik négy, amelyek szintén fontosak. DE - az ÉRINTÉS elengedhetetlen.
 |
| Fotó: pixabay.com |
Gary Chapman világhírű
könyvében ír az öt szeretetnyelvről, abban a reményben, hogy a szeretnyelvünk eltéréseiből fakadó különbségeket fel tudjuk tárni, és ráébredjünk, a párkapcsolati problémák egy része abból fakad, egyszerűen nem értjük azt a nyelvet, ahogy közvetíti felénk szeretetét a másik.
Természetesen a szeretetnyelv miatti elcsúszások nem csak párkapcsolatban, minden emberi kapcsolatban, családon belül, szülő gyerek viszonylatában, testvérek, barátok sőt kollégák között ugyanúgy okoznak bakikat. Minél közelebbi emberi kapcsolatról van szó, annál nagyobbakat.
De nézzük a felsorolást, amely ha nem is tükrözi a szerző véleményét a szeretet egy-egy kifejezésmód dominanciáját illetően, a felsorolásból automatikusan fakadhat, hogy az olvasók priorként tekintik a sorrendet. Véleményem szerint a testi érintés /az ÉRINTÉS mindent visz. Helyettesítheti, pótolhatja a többit, cserébe az érintés abszolút hiánya akkor is komoly károkat okoz a kapcsolatban (közeli emberi kapcsolatainkban), ha az összes többi jelen van. Különösen igaz ez akkor, ha a testi érintés ráadásul a szeretetnyelve annak, aki azt nélkülözni kénytelen.
Elismerő szavak: nincs
vita, a másik pozitív véleménye rólunk, felénk, amely külső-belső
tulajdonságainkra vonatkozik, kifejezetten kellemes élmény. Megerősíti
önbecsülésünket, erősíti a kötődést, de ha SOHA nem követi azt megerősítő
érintés, akkor előbb-utóbb üres szavakká válnak csupán. Nem jön át vele az
érzelem.
Minőségi idő: egy jó vacsora, egy jóízű beszélgetés, egy klassz közös filmélmény, a nevetés, egy közös kirándulás rendkívül sokat adhat a kapcsolatnak. Szükségünk van rá, különösen, ha mindezek élményszerzések közben FIGYELÜNK a másikra, valóban mellette vagyunk, az együtt töltött idő valóban EGYÜTT töltött idő. Mindezt azonban képzeljük el testi érintés nélkül. Egy hosszú séta, ahol nem érünk a másikhoz. Egy film a saját nappalinkban, a kanapén, ahol, amikor nem bújunk össze. Nincs közös takaró. Nem eszünk egy tálból pattogatott kukoricát, amikor legalább az ujjaink összeérnek. Nem csak nekem hiányzik ezekből a vizualizált jelenetekből az érintés, ugye?
Ajándékozás: sokféle ajándék létezik, de maradjunk annál, hogy ajándékozás címén most tárgyakról van szó. Szükséges vagy szükségtelen tárgyakról. Hasznos vagy haszontalan tárgyakról, de tárgyakról, amire vagy vágyik a másik, vagy nem. De ha vágyott is rá, a vágy, a tárgy birtoklása után megszűnik, ahogy a tárgy okozta öröm is meglehetősen hamar elillan. Ha szeretetét, érzelmeit a másik ajándékozással próbálja átadni, de azt nem kíséri érintés, hosszú ölelés... sőt, ha az szinte sosincs, hiszen ott van helyett a tárgy, szép ruha, virág, ékszer..... ugye nem tűnik közhelynek, ha azt írom, hogy mindezek egy idő után őszinte érzelmet, szeretettel teli visszacsatolást nem fognak eredményezni. Tökéletesen igaz az, hogy hiába halmozunk el ajándékokkal valakit, ha valójában nem figyelünk rá... és ha nem érintjük meg.
Szívességek: leugrani a másik helyett boltba, gyógyszert hozni a sarki patikából, vagy főzni egy forró teát, amikor megkívánja, de lusta megmozdulni..... a szívességek sora soha nem érhet véget, ezerféle módon tehetünk egymásnak szívességet. Jólesik. Azt üzeni, hogy a másik számíthat ránk. De ha a szeretetkapcsolatban (és ez szülő-gyerek viszonyban is igaz) nincs érintés, akkor tehetünk bármennyi szívességet a másiknak, akkor se fogja érezni szeretetünk teljességét és erejét. Azt igen, hogy gondoskodunk róla. De az kevés lesz, nem az igazi, nincs akkora ereje és érzelmi töltése, amivel bizonyíthatnánk érzelmeink áradását felé.
Testi érintés: lehet, hogy nincs erőnk vagy csak kedvünk a másik helyett kiteregetni, elintézni helyette ezt vagy azt. Lehet, hogy nincs pénzünk ajándékra és ötletünk se valami kreatív megoldásra. Lehet, hogy nincs lehetőségünk hosszasan MINŐSÉGI időre a másikkal valamint nem vagyunk a szavak, a bókok mestere és rendre észre se vesszük, hogy a másik fodrásznál volt, vagy ügyesen megoldott egy rázós helyzetet.... de minden reggel összebújva ébredünk és minden este összekucorodva, szorosan egymáshoz bújva csacsogunk a semmiről, pletykálunk vagy ujjainkkal a másik hajában, vagy hátán kóricálunk, úgy, hogy észre se vesszük.... de folyton megérintjük a másikat. Elhiszitek, ha azt állítom, hogy az ilyen jellegű szeretet-üzenet, az érintés kárpótolhat a többi hiányáért vagy esetlenségéért?
Nem állítom azt, hogy csak ez az üdvözítő út szoros emberi kapcsolatainkban a szeretet kölcsönös kifejezésére és áramoltatására, de azt igen, hogy a testi érintés hiánya olyan űr a kapcsolatban, amit csak ideig-óráig lehet mással betölteni.
Minőségi idő: egy jó vacsora, egy jóízű beszélgetés, egy klassz közös filmélmény, a nevetés, egy közös kirándulás rendkívül sokat adhat a kapcsolatnak. Szükségünk van rá, különösen, ha mindezek élményszerzések közben FIGYELÜNK a másikra, valóban mellette vagyunk, az együtt töltött idő valóban EGYÜTT töltött idő. Mindezt azonban képzeljük el testi érintés nélkül. Egy hosszú séta, ahol nem érünk a másikhoz. Egy film a saját nappalinkban, a kanapén, ahol, amikor nem bújunk össze. Nincs közös takaró. Nem eszünk egy tálból pattogatott kukoricát, amikor legalább az ujjaink összeérnek. Nem csak nekem hiányzik ezekből a vizualizált jelenetekből az érintés, ugye?
Ajándékozás: sokféle ajándék létezik, de maradjunk annál, hogy ajándékozás címén most tárgyakról van szó. Szükséges vagy szükségtelen tárgyakról. Hasznos vagy haszontalan tárgyakról, de tárgyakról, amire vagy vágyik a másik, vagy nem. De ha vágyott is rá, a vágy, a tárgy birtoklása után megszűnik, ahogy a tárgy okozta öröm is meglehetősen hamar elillan. Ha szeretetét, érzelmeit a másik ajándékozással próbálja átadni, de azt nem kíséri érintés, hosszú ölelés... sőt, ha az szinte sosincs, hiszen ott van helyett a tárgy, szép ruha, virág, ékszer..... ugye nem tűnik közhelynek, ha azt írom, hogy mindezek egy idő után őszinte érzelmet, szeretettel teli visszacsatolást nem fognak eredményezni. Tökéletesen igaz az, hogy hiába halmozunk el ajándékokkal valakit, ha valójában nem figyelünk rá... és ha nem érintjük meg.
Szívességek: leugrani a másik helyett boltba, gyógyszert hozni a sarki patikából, vagy főzni egy forró teát, amikor megkívánja, de lusta megmozdulni..... a szívességek sora soha nem érhet véget, ezerféle módon tehetünk egymásnak szívességet. Jólesik. Azt üzeni, hogy a másik számíthat ránk. De ha a szeretetkapcsolatban (és ez szülő-gyerek viszonyban is igaz) nincs érintés, akkor tehetünk bármennyi szívességet a másiknak, akkor se fogja érezni szeretetünk teljességét és erejét. Azt igen, hogy gondoskodunk róla. De az kevés lesz, nem az igazi, nincs akkora ereje és érzelmi töltése, amivel bizonyíthatnánk érzelmeink áradását felé.
Testi érintés: lehet, hogy nincs erőnk vagy csak kedvünk a másik helyett kiteregetni, elintézni helyette ezt vagy azt. Lehet, hogy nincs pénzünk ajándékra és ötletünk se valami kreatív megoldásra. Lehet, hogy nincs lehetőségünk hosszasan MINŐSÉGI időre a másikkal valamint nem vagyunk a szavak, a bókok mestere és rendre észre se vesszük, hogy a másik fodrásznál volt, vagy ügyesen megoldott egy rázós helyzetet.... de minden reggel összebújva ébredünk és minden este összekucorodva, szorosan egymáshoz bújva csacsogunk a semmiről, pletykálunk vagy ujjainkkal a másik hajában, vagy hátán kóricálunk, úgy, hogy észre se vesszük.... de folyton megérintjük a másikat. Elhiszitek, ha azt állítom, hogy az ilyen jellegű szeretet-üzenet, az érintés kárpótolhat a többi hiányáért vagy esetlenségéért?
Nem állítom azt, hogy csak ez az üdvözítő út szoros emberi kapcsolatainkban a szeretet kölcsönös kifejezésére és áramoltatására, de azt igen, hogy a testi érintés hiánya olyan űr a kapcsolatban, amit csak ideig-óráig lehet mással betölteni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése