Pár évvel ezelőtt talán eszembe se jutott volna ilyen jellegű megközelítés. A szeretet, az érzelmek, az érintés környezetünkre gyakorolt hatását eszembe se jutott volna vizsgálni.
Miért is tettem volna, én is, ahogy olyan sokan mások, tárgyak bűvöletében éltem. Újabb ruha, bizsu vagy ezüst. Sminkcuccok, táskák. Olcsó és nem olcsó darabok.
Kacatok.
Ha azt írom, ma már szinte semmit nem jelentenek számomra a felhalmozott tárgyak, talán nem hiszitek el. Én se merem ezt még nagy mellénnyel kijelenteni, hiszen birtoklom azokat. Nem éltem (még) át azok hiányát, de erős még bennem az egyszervolt gyerek vágyakozásának érzése.... amikor semmim se volt és vágyakoztam erősen, hogy legyen. Legyen nekem is, mint másnak. Sőt több.
Legyek erősebb, tehetős, sőt gazdag.
Nem lettem, de a kacatok megszerezhetőek lettek számomra is. Birtoklom, de örömmel már nem tölt el birtoklásuk, viselésük.
Valamikor egy éve új útra léptem, akkor indítottam el egy blogot, ami a takarékosságról szól. Szeretem írni azt is, mert visszafelé is hat, nem írhatok olyat, amit nem képviselhetek tapasztalatból, hitelesen, hát inkább nem csábulok el (nagyon, vagy semennyire). Takarékoskodom. Nem fogyasztok. Nem halmozok.
Nem vagyok példaértékű megmondóember, nem is az a célom, ha az íráskényszeremmel csak annyit érek el, hogy önmagam korlátozom, akkor már sikert értem el. Tegye ezt mindenki, sok milliárd ember és megmenekül a FÖLD.
A takarékosság mellett azért szívbéli meggyőződésem, hogy nem kell valódi örömökről lemondani, de törekszem azokra, amelyek gyengédek a környezettel. Amelyek nem vesznek el semmit. Csak és kizárólag adnak, gazdagítanak, építenek.
Ilyen az ÉRINTÉS.
Pár hete részt vettem egy Acces bars tanfolyamon. , amely az érintéssel dolgozik. Nincs csoda, ne higgyetek soha senkinek, aki CSODÁT árul, de az emberi érintésben rejlő erő, a szeretet áramoltatása, a görcsök kisimogatása teljesen egyértelmű ennél a módszernél is - bár ennél sokkal több. De ha csak annyival ajánlom a módszert, hogy adhatsz-kaphatsz egy szuper fejmasszázst - már tettem valamit azért, hogy közelebb kerülj azokhoz, akiket szeretsz.
Ugyanezt teszik mindazok, aki azt szeretnék, hogy ne felejtsd el naponta, NAPONTA többször megölelni a gyereked, a párodat,a szüleid. és ha én nem is riogatnék soha senkit azzal, hogy "ki tudja meddig teheted ezt meg" (hu sose szerettem az ilyen típusú vészmadár szerepet), az tény, hogy tényleg nem tudhatjuk, meddig marad a kezünk közelében a másik. Meddig érezhetjük bőre melegét, hajának selymét, illatát.
Mindazt, ami van. Ingyen van. Elérhető. Tényleg csak ki kell nyújtani a kezünket vagy ölelésre tárni karunkat.
Meggyőződésem, ha úgy tetszik fixa ideám, hogy kevesebben vásárolnának érzelmi ámokfutók módjára szemetet, giccset, semmire se kellő tárgyakat, ha az ÉRINTÉS mindennap erősen és megtartó módon jelen lenne az életükben.
Igazi boldogság lehetne a tárgyak helyett. És nem pótcselekvés.
 |
| Fotó: Pixabay.com |
Miért is tettem volna, én is, ahogy olyan sokan mások, tárgyak bűvöletében éltem. Újabb ruha, bizsu vagy ezüst. Sminkcuccok, táskák. Olcsó és nem olcsó darabok.
Kacatok.
Ha azt írom, ma már szinte semmit nem jelentenek számomra a felhalmozott tárgyak, talán nem hiszitek el. Én se merem ezt még nagy mellénnyel kijelenteni, hiszen birtoklom azokat. Nem éltem (még) át azok hiányát, de erős még bennem az egyszervolt gyerek vágyakozásának érzése.... amikor semmim se volt és vágyakoztam erősen, hogy legyen. Legyen nekem is, mint másnak. Sőt több.
Legyek erősebb, tehetős, sőt gazdag.
Nem lettem, de a kacatok megszerezhetőek lettek számomra is. Birtoklom, de örömmel már nem tölt el birtoklásuk, viselésük.
Valamikor egy éve új útra léptem, akkor indítottam el egy blogot, ami a takarékosságról szól. Szeretem írni azt is, mert visszafelé is hat, nem írhatok olyat, amit nem képviselhetek tapasztalatból, hitelesen, hát inkább nem csábulok el (nagyon, vagy semennyire). Takarékoskodom. Nem fogyasztok. Nem halmozok.
Nem vagyok példaértékű megmondóember, nem is az a célom, ha az íráskényszeremmel csak annyit érek el, hogy önmagam korlátozom, akkor már sikert értem el. Tegye ezt mindenki, sok milliárd ember és megmenekül a FÖLD.
A takarékosság mellett azért szívbéli meggyőződésem, hogy nem kell valódi örömökről lemondani, de törekszem azokra, amelyek gyengédek a környezettel. Amelyek nem vesznek el semmit. Csak és kizárólag adnak, gazdagítanak, építenek.
Ilyen az ÉRINTÉS.
Pár hete részt vettem egy Acces bars tanfolyamon. , amely az érintéssel dolgozik. Nincs csoda, ne higgyetek soha senkinek, aki CSODÁT árul, de az emberi érintésben rejlő erő, a szeretet áramoltatása, a görcsök kisimogatása teljesen egyértelmű ennél a módszernél is - bár ennél sokkal több. De ha csak annyival ajánlom a módszert, hogy adhatsz-kaphatsz egy szuper fejmasszázst - már tettem valamit azért, hogy közelebb kerülj azokhoz, akiket szeretsz.
Ugyanezt teszik mindazok, aki azt szeretnék, hogy ne felejtsd el naponta, NAPONTA többször megölelni a gyereked, a párodat,a szüleid. és ha én nem is riogatnék soha senkit azzal, hogy "ki tudja meddig teheted ezt meg" (hu sose szerettem az ilyen típusú vészmadár szerepet), az tény, hogy tényleg nem tudhatjuk, meddig marad a kezünk közelében a másik. Meddig érezhetjük bőre melegét, hajának selymét, illatát.
Mindazt, ami van. Ingyen van. Elérhető. Tényleg csak ki kell nyújtani a kezünket vagy ölelésre tárni karunkat.
Meggyőződésem, ha úgy tetszik fixa ideám, hogy kevesebben vásárolnának érzelmi ámokfutók módjára szemetet, giccset, semmire se kellő tárgyakat, ha az ÉRINTÉS mindennap erősen és megtartó módon jelen lenne az életükben.
Igazi boldogság lehetne a tárgyak helyett. És nem pótcselekvés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése